Kisközösségi (őrsi) rendszer:

Hiszen éppen abban van az ereje a cserkészetnek, hogy a kortárscsoportok által is neveli az egyént. Azokon a helyeken, ahol összeverődnek fiatalok (iskola, egy utcában lakók, stb.), spontán bandába szerveződnek, és fiús vagy lányos dolgaikat intézik közösségükön belül. Ezt az adottságot használja ki a cserkészet, amikor őrsökkel dolgozik. Az őrs legalább 4, legfeljebb 15 cserkésznek (cserkészcsapatban cselekvően jelen lévő egyének), közös célért létrehozott, hosszútávú (8-10 éves) együttműködésre kialakított, nevelési közössége, amelyet vezetője irányít. Az őrs alapvetően azonos korosztályúakból és azonos neműekből áll, vezetőjük neme általában egyezik a vezetettek nemével. A pontos megfogalmazás korosztályonként eltérő lehet, akkor és ott kitérünk rá.

Fogadalom és törvények:

Van egy eszményképünk, amit a cserkésztörvény ír le. Törekszünk olyanná lenni, a nap minden percét e szerint megélni. A fogadalommal kifejezzük azt, hogy eziránt elköteleződtünk, komolyan gondoljuk!

A fogadalom szövege:

Én (név), fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel Istennek, Hazámnak és embertársaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom.

A cserkésztörvény:

1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond.

2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.

3. A cserkész ahol tud, segít.

4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.

5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.

6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.

7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.

8. A cserkész vidám és meggondolt.

9. A cserkész takarékos.

10. A cserkész testben és lélekben tiszta.

A törvény és a fogadalom keretei a korosztályok igényei szerint változhatnak, de létük nem elhagyható! (A törvény és a fogadalom a zöld korosztályban ezen a néven van jelen. A különböző korosztályokban az adott korosztály igényeihez igazítva jelenik meg a fogadalom, esetleg más néven nevezve.)

Cselekedve tanulás:

Sokszor hallom helyette a játszva tanulást. Igen, sokszor játszunk, és általa is tanulunk, azonban a cselekedve tanulás azt jelenti, hogy a ránk bízottak azt fogják ténylegesen megtanulni, amit maguk is megcsinálhatnak. Amit látunk, arra emlékezhetünk, amit hallunk, arról véleményünk van. De amit csináltunk, az az igazi tudás. Kung Fu Ce mondta: „Mondd és elfelejtem, mutasd meg és megjegyzem, engedd, hogy csináljam, és megértem.” A cselekedve tanulás azt jelenti, hogy minden, amit tanítani akarunk, az nem szó vagy látás által átadható tudás, esetleg ezek egyvelege, hanem minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a tanultakat azonnal ki is próbálhassák, ne csak megértsék, hanem alkalmazni is tudják. A cselekvés által a tanulás közben rögvest számot is adnak tudásukról. Akkor lehetünk eredményesek, ha az átadott tudás már az alkalmazás képességével is erősítve jelenik meg.

Folyamatos és ösztönző, vonzó és hasznos programok főként a természetben:

A folyamatos programjaink azt szolgálják, hogy tudjunk építkezni, szintről szintre közelebb kerülni a nevelési célhoz és az eszményképhez. Az ösztönző mivolt azért fontos, mert itt érhetjük tetten az önkéntességünket. Ez egy önkéntes mozgalom. Ha a programjaink, tevékenységeink ösztönzőek, akkor az egyének belülről fakadóan fognak ebben részt venni, és ezáltal önmagukat fejleszteni. A programoknak azért kell vonzónak lenniük, mert valami olyat kell nyújtanunk, amin a gyerekek részt akarnak venni, már az első pillanattól azt kell érezniük: „Ott a helyem!” A hasznosság a cél tükre: olyan polgárokat akarunk nevelni… ha a programunk nem hasznos, a benne résztvevő sem fogja annak tartani, sem magára, sem környezetére nézve. Így viszont maga sem lesz hasznos tagja a közösségének! Programjaink által tudunk nevelni, megvalósítani azt, hogy cselekedve tanuljanak a ránk bízottak. A természetbeniség pedig éppen azért fontos, mert ott van lehetőség arra, hogy megtanuljon a gyerek, a fiatal helyt állni, erőforrásait jól felhasználni és az alkotás örömét megtapasztalni. Kifejezheti önmagát, és a lehető legközelebb létezhet Istenhez, a teremtett világ által. A programok folyamatossága az egyenletes fejlődést szolgálja. A vonzó programok elérik azt, hogy a résztvevő akarjon jelen lenni. Az ösztönző programok arra serkentenek, hogy egyre több és jobb legyen általa. A hasznos programok (a fejlődésben) olyan élményekkel, tapasztalatokkal, motivációval és tudással vértezik fel, amelyek az elsajátításuk után számára fontosak és szükségesek lesznek. Tehát ezek a programok olyanok, amelyekre a résztvevők szívesen jönnek, fejlődésüket szolgálják, azaz jobbak és többek lesznek általa, és mindazt, amit megtapasztalnak, kamatoztatni tudják a jövőben. Mindezeknél messzemenően figyelembe kell venni a résztvevők életkori sajátosságait és egyéni igényeit. A természet közelsége adja azt a lehetőséget, hogy a megszokotthoz és az elvárthoz képest önmaga lehessen!

Magyar kultúra ápolása, különös tekintettel népi hagyományainkra:

1939-41 között Ábrahámhegyen (a Balaton északi partján) jöttek össze Teleki Pál hívására cserkészvezetők, hogy a cserkészet pedagógiai programját újra átgondolják. Az itt megfogalmazott alapvetéseket vitte magával kisbarnaki Farkas Ferenc a menekülttáborokban meginduló magyar cserkészetbe is, és őrizte meg nekünk a KMCsSz. Ez a hagyaték a magyar cserkészetet két alappillérre helyezte: a Szentírásra (Bibliára) és a magyar népi kultúrára. Az ábrahámhegyi alapok a mai napig érvényesek! Ezért sikerült megőriznünk a magyar cserkészetet vallásosnak, és ezért van benne mindenünkben a regösség sokféle szilánkja, kezdve a tábortüzek népdalaitól a tábori regös napokig. Ez a sajátosan magyar módszer segít megőrizni hagyományainkat, segít megismerni önmagunkat, a közösségünket, a nemzetünket. Nem csak a népművészet útján, hanem mindazok által, amelyek a magyar kultúra kincsei a pentaton dallamoktól az István, a királyig, a jurtától az Országházig. Itt válik kézzelfoghatóvá az embertársainkkal, a Hazánkkal szembeni kötelességünk. A magyar kultúra (és itt kiemelendő, hogy a magyar kultúra igen sokféle, hiszen a Kárpát-medence közösségének minden hatása érezhető rajta) mint közös alap, és mint közös nyelv jelenik meg. Minden rezdülésünkben magunkban hordozzuk ezt a közös alapot. A nyelvhasználattal, a fantáziánkkal, a mulatásunkkal és a bánatunkkal stb. mind teszünk azért, hogy ezt a kultúrát ápoljuk. Ezért minden olyan megmozdulásunkon, amit a cserkészethez kötünk, ezeknek nemcsak helye lehet, hanem helyet is kell neki biztosítani!