A kezdet kezdetén Bi-Pi maga mondta, hogy volt egy jó ötlete. Annak idején a jó ötlet elterjedt, mert tényleg jó ötlet volt, és amint tapasztaljuk, kiállta az idő próbáját is! Sokaknak megtetszett, sokan akarták maguk is, akár mint tagok, akár mint támogatók. Jó páran hivatkoztak rá, és ne feledjük: az ötlet annyira jó volt, hogy nem egy ember, szervezet vagy eszme akarta magának kisajátítani!

Akkor mindenki a maga feje után ment, és találta ki, hogy a Cserkészet fiúknak könyv alapján hogyan is kellene ezt megvalósítani. Kinek jobban sikerült, kinek kevésbé jobban, de minden esetben nagyot lendített a mozgalmon, ha egy szervezetbe tömörülve támogatták egymást a vezetők, ha megosztották gondolataikat, és közösen kerestek utat a jövőbe.

Ma ott tartunk, hogy van egy olyan múltunk, amelyre méltán büszkék lehetünk. De van egy olyan szakasza, amikor nagyot fordult a magyar cserkészet: voltak magyar cserkészek, egy szövetségben, de nem Magyarországon; voltak magyar cserkészek közösségekben, de üldözték őket. Volt, ahol a cserkészetük miatt, volt, ahol a magyarságuk miatt, volt, akinek mind a kettő kijutott. Volt, ahol lehetett magyar cserkészetet csinálni, de nem magyarországi környezetben. Amikor lehetett, ismét elkezdtük, folytattuk, átvettük, újrakezdtük ezt a munkát. Sok bölcs, régebben született ember segítette az ifjúság eme mozgalmát az újraindulásban. Az emlékek, a tapasztalatok, a közösségek feltámadtak, és ezek alapján jutottunk előre. Azóta kinőttek generációk, akik vezetővé lettek, és a bölcsektől kapott tudás, a saját meglátásaik és kortársaik igényei szerint alakították, hogy valóban olyan legyen, amilyenre emlékezni szoktunk: a fiú, a leány, az ifjú kérdéseire válaszolni tudó, utat kereső és mutató, közösségekben élő cserkészet. Legyünk úttörők mindenben, abban is, ami eddig nem volt, de javunkra válik, és Isten dicsőségét szolgálja! Legyünk konzervatívak mindabban, ami jó és működő! Legyünk szabadságot adók mindabban, amiben az egyén boldogságát és boldogulását segíthetjük, amíg az az Úrnak is tetsző! Legyünk szociálisan érzékenyek azok felé, akik törődést, támogatást várnak tőlünk és közösségeinktől! Legyünk cserkészek!

Mindezek a szavak nem jelentenek semmit, ha cselekedeteink és imádságaink nem ilyenek.

Azonban ahhoz, hogy a fentieket megvalósítsuk, alaposan végig kell gondolnunk, mi miért van, mi az, amire szükségünk van, és mi az, amire nincsen. Legyen bátorságunk nemet mondani arra, ami nem kell, és tudjunk megerősödni abban, ami kell! Érezzük magunkénak!

A cserkészet alapjait és a nevelési kereteket az alapító maga fogalmazta meg. Azonban a tág keretek kitöltésére hatalmas szabadságot adott (és nagy felelősséget is, amikor a magyar cserkészetet helyezte a fókuszba: „ilyennek álmodtam!”). A cserkészet meghatározása egyszerű, így kiindulásként ezt, valamint a célját, alapelveit kell alapként leraknunk, és a kereteket a cserkészmódszer elemei biztosítják.