Március 25-én Pálffy és Schwarzenberg törökverő hadvezérek szobránál gyülekeztünk, hogy innen induljunk az idei városismertető versenyünkre. Négy kiscserkész, négy cserkész és két kósza őrs versenyzett az idén.

A verseny különlegessége, hogy semmilyen előzetes ismeretre nincs szükség. A kiadott feladatoknak megfelelően a belváros egy kis részét kell alaposan bejárni és megfigyelni, majd a látottakról később beszámolni. Ezzel a város rejtett értékeire igyekszünk felhívni a figyelmet, hiszen rengeteg olyan érdekesség van, amelyeket még azok se vesznek észre, akik nap mint nap elmennek mellette.

A verseny második részében a csapatotthonban számoltak be a csapatok a városban megfigyeltekről. Itt az eredményhirdetés előtt találkoztunk Tolnay Imre bá’-val, aki a néhány éve megszűnt Pálffy csapat parancsnoka volt. Egykor ezt a programot az ő csapatuk találta ki és szervezte hosszú éveken keresztül. Itt volt lehetőségünk meghallgatni és kérdezni őt, elsősorban  a ’48 előtti cserkészetről, a háború alatti diákéletről, az újjáalakulásról és a csapatuk első éveiről volt szó. Nagyon érdekes és tanulságos történeteket hallgathattunk tőle. Persze kérdésből nem lett kevesebb, így már előre megbeszéltünk egy újabb időpontot, amikor még hosszabban beszélgethetünk.

A beszélgetés után eredményhirdetés következett, ahol a díjakat Imre bá’ adta át.

A vasárnapi program második részében a Püspökerdőben a virágvasárnapi kiszézés szokását elevenítettük fel. Elkészítettük a telet és hozzá kapcsolódó, minden rosszat jelképező kiszebábut, majd a hagyományok szerint elégettük.  Biztos, ami biztos, vízbe is vetettük. Közben a szokásnak megfelelő rigmusokat énekeltük. A tél eltemetése után, a tavaszt köszöntendő zöldágjárást tartottunk. A napot játékkal és métával tettük teljessé.

Pap Zoltán cst. (708.)